Baklava, evokok és a Capulet lány

Ezt én ma megettem. Azzal a lendülettel cukorsztrókot kaptam, s nem sok kellett hozzá, hogy szirénázó mentőautó vigyen a sürgősségire.  Nem sok, azaz még egy szelet. Ismertetem a tüneteimet:

• végtaggyengeség
• kettős látás
• beszédmegértési zavarok, szóformálási nehézségek (ez mondjuk mindennaposan fennáll a török  környezetben, de a tüneteim felerősödtek)
• zavartság, szédülés

Van még rosszabb is! Kellemetlen viszontagságai ellenére még mindig kívánom és eszméletvesztésig tudnám enni! Ez a sajátos heroin kezd már kiürülni a szervezetemből, s testem-lelkem újabb adagot kíván! Olyan szívesen beledörgölnék egy kisebb darabot az ínyembe!

Próbálok erős lenni…

De várjunk csak egy percet! Elmesélem mi is ez. Ez kérem szépen török nevén ’’dondurmalı baklava” magyarul pedig: fagylaltos baklava… Ha olvasóim közül valakinek nem futott volna össze a nyál a szájában e szavak hallatára, az sürgősen forduljon orvoshoz. Felőlem Fulton feltalálhatta a gőzmozdonyt, a kínaiak meg a porcelánt. Nincs sok hasznom belőle. Bezzeg ez a kincs… Tele van vitaminnal és közel három millió kalóriával. Ebből a mennyiségű energiából egy hétre elláthatnánk egy éhező szomáliai családot!

Drága főnököm, Cuma Bey volt az, aki örömében meghívott erre a lakomára. Egy kisebb tárgyaláson voltunk túl, amin ez a vérbeli török üzletember, három csillogó szempárt próbált meggyőzni arról, támogassák – pénzzel, tejjel-vajjal, mézzel és mellszélességgel – az ősszel megrendezendő fesztiválját. A meetingre tapasztalatszerzés céljából engem is elcipeltek, s a hatvan perces monológnak közel a felét értettem is. Cuma Bey saját magával szembeni elégedettségének kifejezéseképp minden résztvevőt meghívott a Madoba. A Mado Törökország egyik legjobb és legdrágább cukrászdája. Én magamtól ide soha be nem tettem a lábam, mert tudtam, akkor nekem kéne fizetnem a cechet.

No, de beszéljünk egy kicsit – tényleg nagyon röviden – a munkáról. Van ez az EVS, ami akár az Ecuadori Vadkacsavadászok Szervezete is lehetne. Vagy… Evokok Vad Serege… vagy… Egyházi Versek Születésnapra. A lényeg, hogy helyette az European Voluntary Service-nek a rövidítése. Magyarul Európai Önkéntes Szolgálat, ami az alábbi témakörökben biztosít rövid és hosszú távú munkalehetőségeket 18 és 30 év között: környezetvédelem; művészet és kultúra; sport és szabadidős tevékenység; foglalkozhatsz gyerekekkel, fiatalokkal, idősekkel, vagy segíthetsz fogyatékkal élőknek. Biztosítják a szállásodat, visszatérítik a repjegyed/egyéb igénybe vett transzportálási eszközt, kapsz kajapénzt illetve zsebpénzt (amit nem hívhatsz fizetésnek, mivel ez egy ,,önkéntes tevékenység”). Lényeg, a lényeg, ha jól kalkulálsz, nem eszel minden nap baklavát a Madoban – helyette meghívatod magad – és nem csábít el az 50%-os leértékelés a teljes nyári árukészletre – itt akadnak nehézségeim – akkor ki lehet belőle jönni.

Hasznos EVS adatbázis a jelenleg pályázható projectekről;
A küldő szervezetem:Messzelátó Egyesület 

Én a System&Generation szervezet munkájába csöppentem bele azzal a lendülettel, ahogy először beléptem a Necatibey sugárút 50-es számba, aminek hatodik emeletén foglal helyet az S&G irodája. Ezen a délelőtti órán, még nem voltam létezésem tudatában. Nem azért, mert nem aludtam át a kötelező kilenc órát, hogy szemem alatti utazótáskák lelappadjanak. Csupán azt az apró részletet felejtettem el érkezésem előtt – mely egyszer már zombi apokalipszis nélkül élőhalottá változtatott az Erasmusom alatt Isztambulban –, hogy ebben a fantasztikus országban nem isznak normális kávét! Nincs kotyogós, nincs kávéfőző, még egy istenverte kávégép sem! Csak zaccos török kávé van, meg Nescafé 3 az 1-ben. Az utóbb említett három összetevőből csak a koffeint felejtették ki. Úgy hat rám, mint halottnak a csók, s most nem Hófehérkéről meg a nekrofil hercegéről beszélek. A török kávé meg hasonlóan üt, mint nagyapám pálinkája. Nem a tudatmódosító hatására gondolok, csak arcmimikám közel ugyanazt a szenvedést tükrözi, mint mikor lehúzok egy kupicával Papa keveréséből. Vanda reakciója tudná a legjobban kifejezni eme házi alkohol emberekre gyakorolt hatását:

,,Anna, Nagyapád meg akar minket ölni?”

Ez a tradicionális fekete török ital hasonló kérdéseket vet fel bennem. Megkövezhet bárki a kijelentésért, miszerint ez egy saras rettenet. De először megkérem az illetőt, hogy naponta hörpintsen le ebből a meleg mocsárból egy csészével, s ha még mindig így gondolja, állok elébe.

A liftbe belépve nem tudtam hirtelen, hallucinálok vagy tényleg Shakira kezdett nekem énekelni. Nem, nem voltam ennyire retardált, a felvonóban szólt a rádió. A törökség egy boldog nemzet, még a liftben is mulatnak! Ideje asszimilálódni! Csettintgettem hát az ujjaimat, s egy egész ütős koreográfiát sikerült összeütnöm latinos csípőrángásokkal megfűszerezve a hatodik emeletig.  Itt már várt másik kedves főnököm, az ukrán származású Svitlana. Leültünk hát megbeszélni, mi is lesz a munkám.

Az S&G-ről tudni kell, hogy főleg kulturális fesztiválokat szervez, aminek előkészítésében várja az önkénteseket. Én is ennek a fesztivál-gépezetnek leszek a tőkesúlya, ékszíja, anyacsavara, vagy egyéb alkatrésze, amire éppen szükség van. A héten infopackeket raktunk össze az őszi fesztiválokról az önkéntes-jelölteknek, valamint jelentkezési lapokat szerkesztettünk. Az én feladatom lesz emellett – mivel beszélem az ékes török nyelvet – workshopokat szervezni török sihedereknek az EVS-ről.

A szerkesztgetésben hű társam és segítségem volt Giulia. Nem a Capulet lány, bár ő is olasz. Pontosabban palermói, mely egy még magasabb szintjét jelenti a temperamentumnak. Giulia természetes habitusához tartozik, hogy, ha lefagy a számítógépes rendszer, azt fizikai erőkifejtéssel próbálja rendbe hozni. Továbbá kissé makacs:

-          Mit szólsz a piros háttérhez? – kérdeztem.

-          Nem, a háttér zöld lesz. – mondta Giulia.

-          Szerintem pirosan jobb lenne.

-          A háttér zöld lesz. – közölte Giulia.

Az első nap végén elnevezett Kapitánynak. Ezt ebben az esetben a tisztelet jelének vettem, amiért nem engedtem minden apró-cseprő részletben az ízlésének. Leszámítva pár ilyen, és ehhez hasonló összezörrenést, valamint, hogy ezt napi 24 órában végezzük – mivel egy lakásban lakunk – igazán megkedveltem ezt a tűzről pattant kis szicíliait. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy fantasztikus csapatot alkotunk és remek zenei ízléssel rendelkezünk. Itt van máris egy újabb darab a gyűjteményből:

Legközelebb Ankaráról többet, színes fotókkal megfűszerezve :)