A meghitt karácsonyi időszaknak
vége. Fájdalmas pillanatok ezek. Michael Bublét félre kell tenni, a
kacsazsírral lecsepegtetett csúnya karácsonyi pulcsi a mosásba kerül, és én bűntudattal a lelkem mélyén heverek
szétterpesztett lábakkal a kanapén, amiért olyan esendő vagyok és gyenge, hogy
egyszer sem tudtam nemet mondani annak a szépen mosolygó töltött káposztának
krémes tejföllel a tetején. Se ma, se tegnap, a többire meg már nem emlékszem,
összefolynak a napok és az étkezések. Aztán ebben a siralmas állapotban eszembe jut, hogy még nincs
vége! Jön a következő ünnep, az évi vigadalom csimborasszója, a szilveszter!
Számomra ez egy elátkozott ünnep.
Murphy ott lapult minden szilveszteri bulin és utcabálon a sarokban és
életcélja volt, hogy elrontsa, amit el lehet rontani. Mondjuk törvényszerű,
hogy, ha az embertől kötelezően elvárja a hagyomány, hogy fergetegesen érezze
magát az év utolsó napján, azt roppant nehéz kivitelezni!
De! Rengeteg keserves próbálkozás
után, úgy hiszem megtaláltam a siker kulcsát. Hatalmas felfedezés következik,
tessék felkészülni! Ám mielőtt elárulnám az örök élet titkát,
osztottam-szoroztam. A hétköznapi halandó – átlagkeresettel a zsebében – hogy
is tudja eltölteni az év utolsó napját? Négy lehetőség merülhet fel:
Szilveszter a Nagyinál
Nekem sokáig ez volt a kedvencem.
Azt hinnéd, ez csak 2-től 12 éves korodig játszott, de néha tényleg ez bizonyul
a legelviselhetőbb megoldásnak. A szilveszteri tévéműsor olyan mocskos
kegyetlenül iszonyatos, hogy életvidám embereket lehetne vele az ágyhoz kötözve
halálra kínozni! De még ez is jobb, mint a járdához fagyni az Erzsébet körúton
a tűsarkú cipődben!
,,Mikor ábrándultam ki a
szilveszteri tévézésből rövid anekdota helye”: életem egyik legszuperebb
szilvesztere, 7-8 éves kislány lehettem, mamánál a tévében megnéztük a Három
férfi és egy bébi című filmet, ami nekem olyan piszkosul tetszett, hogy
gondoltam most már mindig ez lesz. Jön Tom Selleck meg a bajsza és engem majd
minden egyes új évkor elszórakoztatnak. Aha, fenét! Következő évben Sass Kabarét
adtak, meg jött a Kincs, ami nincs. Összetört a lelkem.
,,Észveszejtő buli” egy belvárosi diszkóban
Ha valakinek pozitív élménnyel
társuló személyes tapasztalata van ilyenről, kérem, keressen fel!
Szilveszterkor képtelenség
bejutni bármilyen színvonalasnak kikiáltott szórakozóhelyre bárhol ebben az
országban. Ha valaki mégis ennyire szerencsétlen, együtt izzadhat több száz részeg, de boldog emberrel, egészen addig, míg a forró, alkoholszagú
levegő annyira elviselhetetlenné válik, hogy hazáig rohansz egy könnyű
lélegzetvételért.
Házibuli!
De mi van, ha nincsen ilyen
barát, aki bevállalná? Ha nincs nagyszámú baráti társaság? És amúgy is, kevesen
vannak, akik nyugodt szívvel hagyják, hogy a tíz személyre tervezett házi parádé
– ropival és jó minőségű fehérborral – elfajuljon egy igazi házi orgiává?
És most jön a kedvencem!
Utazásra fel!
Hogy tehetnénk különlegessé ezt a
napot, akár ezt az időszakot? Hogy ne keverjük össze az előző három év újévi partiját egymással? Egész életemben itt volt az orrom előtt, csak lassú volt a
felfogásom. El kell menni külföldre! Mi jobbat tudsz elképzelni, mint a szilveszteri élményt beleágyazni egy utazásba?
Csak egy példa:
Emlékszel arra a szilveszterre,
mikor éjfélkor elénekeltétek a himnuszt és BB pezsgővel koccintottatok?
Igen? Ez biztos?
És mit szólsz ehhez?
Emlékeztek arra a szilveszterre,
mikor Sorelle Bronca pezsgővel koccintottatok éjfélkor a Trevi-kútnál az
utcabál fergetegében?
Kedves Olvasó, pénteken Rómába
utazunk, maradunk egészen 2018. január 1-ig, és nem fogunk érte mentegetőzni,
amiért cefetül jól fogjuk érezni magunkat!
(fotó forrása: Pinterest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése