Balesetünk Levantóban - avagy mit vigyünk nyaralásra cápaharapás ellen?

Mikor nyaralni megy a lestrapált ember, akkor az előtte álló, elképzelt vakáció úgy lebeg előtte, mint egy tökéletes buborék, melyben örökké süt a nap, világbéke honol, az árva kecskegidák otthonra találnak és valahol a távolban halk morajként szól R. Kellytől az I beleive I can fly. Ez az idilli csodabuborék akkor szokott kipukkadni, mikor olyan előre be nem tervezett esemény üti fel a fejét, ami kellemetlen percekkel rövidíti meg jól megérdemelt pihenésünket.

Elsősorban valamilyen egészségügyi gikszerre gondolok, mint a nőknél gyakori:

,,Ó, megvettem ezt a csini, pántos szandált az útra! Amitől most burjánzó vízhólyagokkal van tele a sarkam.’’

VAGY

,,Úgy gondoltam, nem hozok naptejet, mert úgyis barnulni akarok…’’

ESETLEG

,,Meg akartam simogatni egy tengerisünt. Lenne egy csipeszed?"

Lássuk nekünk mi volt a gikszerünk Levantóban és mit is tanultunk ebből az esetből:

Vandával a San Michele kempingben üldögéltünk a lakókocsink árnyékában és a ház borát kóstolgattunk. Mivel anyagilag ezen az úton sem voltunk túlságosan eleresztve, így a vidék mennyei borkülönlegességei közül nekünk a kétes eredetű ’ház bora’ jutott, amit Nadia, a temperamentumos negyvenes kempingtulajdonos nő mért ki másfél literes kiürült üdítős palackokba. A körülményekhez képest mennyei íze volt és elég gyorsan fogyott. Ezért sem kellett Nadiának nagy erőfeszítéseket tennie, hogy meggyőzzön minket, ideje visszatérni a hegyről a civilizációba. Be kellene mennünk Levanto városába, hogy ott a tengerparti homokban bulizhassunk, ahelyett, hogy a hegytetőn egy kempingben részegedünk le szombat este, ahol rajtunk kívüli vendégei kizárólag középkorú olasz házaspárok és egy francia általános iskolai osztály rémisztően perverz kacajú osztályfőnökével.

Szebb jövőnkért, melyben néhány ingyen koktél és Fabrizióra keresztelt olasz szívtipró is szerepeltek, elindultunk a hegyről lefelé, mikor az óra éjfélt üthetett.

Az élet hamar választás elé állított minket: az egyik lehetőség az asztfaltút lett volna, mely szerpentinesen körbekacskaringózott a hegyen, le egészen a faluig. Kivilágított, – fogjuk rá – biztonságos és mindemellett kifejezetten hosszú. Másrészt létezett egy meredek, kitaposott, nyílegyenes ösvény a fák között. Nem töprengtünk hosszasan, egyértelmű volt, hogy a rövidebb úton haladunk a tengerparti homokig.

Irány a susnyás!

Látótávolságunk lényegesen lecsökkent, a földön gödröcskék és kövek tették még izgalmasabbá az utat. Mindösszesen 20 métert tehettünk meg, mikor Vanda keservesen felkiáltott, a lába pedig maga alá csúszott. Ezzel a kiáltással együtt partikedvünk, álmaink semmivé foszlottak. Ciao koktél, ciao Fabrizio!

Vagány Vanda a fájdalom mindenki által ismert hangjait hallatta, melyet mindaddig nem is vettem komolyan, míg vissza nem értünk a kemping kivilágított bejáratához, ahol lehajoltam Vanda lábának megmustrálásához. Örültem, hogy ő nem látta azt, amit én. Olyan volt a sarka, mintha Spielberg még kamaszkorú, kisnövésű cápája harapott volna ki belőle egy darabot. Legszívesebben rábiggyesztettem volna egy 18-as karikát, levágom magam a porba és elkezdek zokogva kapálózni, hogy én ezt nem akarom többet látni. Helyette felnéztem a szipogó Vandára, és hazudtam, ahogy egy jó baráthoz illik:

- Semmiség!

Közben hálát adtam, amiért indulás előtt bedobtam a miniatűr elsősegélykészletet a táskámba, illetve Nadia is készségesen ellátott minket fertőtlenítőszerrel. Varrni szerencsére nem kellett. Persze Vanda lábát ezután nem igazán érhette tengervíz, emellé bónuszként otthagyott egy kisebb vagyont a levantói gyógyszertárban még több kötszerre és fertőtlenítőre.

Ilyen és ehhez hasonló esetek miatt soha nem indulok hosszabb útra az alábbiak nélkül:

• Az első és legfontosabb az Európai Egészségbiztosítási kártya! Erre az a kaland tanított meg, mikor kiszúrtam egy lengyel barátom szemét Portugáliában egy képeslappal. Persze abszolút véletlenül!
• Elsősegélykészlet: betadin (krém), sok-sok sebtapasz, bármilyen fájdalomcsillapító, Canesten krém, mini wc-ülőke fertőtlenítő spray, kézfertőtlenítő, szemöldökcsipesz és körömolló (főleg, ha vannak arrafelé tengerisünök).
• Strandpapucs – egy strandpapucs képes életet menteni! Mind a fertőzésektől óv, mind nyugtatja a cipő törte lábat.

Ennyit a sok okosságból mára. Remélem, mindenki épen és egészségesen, hegyi balesetek és tengerparti katasztrófák nélkül élvezi a tökéletes nyaralás-buborékot.
Gondolkodjunk pozitívan, ahogy a bölcs R. Kellyt, is mondta:

I beleive I can fly, I beleive I can touch the sky, I think about it every night and day, Spread my wings and fly away.

Ebből tanácsként levágva a sallangot azt javaslom, hogy repüljünk el... Mondjuk a Cinque Terrére.