Még itthon

2013. szeptember 27-ét írunk és ezen a csodásan borús őszi napon kezdek el írni azzal az aprócska indokkal, hogy közel 33 óra múlva Ferihegy/ Liszt Ferenc repülőtérről felszáll egy gép, aminek economy osztályán én is rajta leszek. Ahogy sokan tudják a cél Szicília, azon belül is Messina, ahol közel 5 hónapot töltök majd el Campus Hungary ösztöndíjjal. Az ottani jogi karon fogok tanulni érdekesebbnél érdekesebb jogi tárgyakat, többek között tengerjogot, olasz büntetőjogot... és a többire nem emlékszem. 

Hogy miért is kezdek el írni?

Legfőképpen a barátaimnak (tehát Nektek) szól ez a blog (Atya Úr Isten blogger lettem...), mikor rendszerint külföldre megyek a világ legjobb barátai, vagyis Ti, érdeklődő üzenetekkel bombáztok, hogy élek-e még, bulizok-e eleget, vagy elraboltak-e már.. Engem vagy a szívem. Természetesen az a tapasztalatom, hogy soha nem volt időm válaszolni, vagy, ha igen, néha becsúszott a "ctrl+C-ctrl+V" megoldás, ami nem túl etikus, de kijelenthetjük, hogy sokkal gyorsabb és senkinek sem fáj (vagyis fájt mostanáig). Így erről a felületről értesülhettek szicíliai kalandjaimról és első kézből tudhatjátok meg, hogy beépültem-e már a maffiába vagy épp hány lófejet találtam reggel az ágyamban.

            A jelenlegi helyzet itthon a híres Tiszakécskén: Több méteres halmokban állnak a ruháim szanaszét és még nem jutottam semmire hogyan is kéne ezt elkezdeni bepakolni és valamiféle rendszert kitalálni. E mellet rám jött az ,,igazából miért is megyek el?" pánik. Így kinyitottam a hűtőt és Metaxa barátom segítségét hívtam a gondolkodáshoz (köszönöm neked Anya, hogy mindig van itthon konyak). Egyébként kicsivel nagyobb gond, hogy még nincsen konkrétan szállásom. Vagyis majd lesz az ígéretek szerint, csak akkor kell majd kiválasztanom, ha megérkezek Messinába vasárnap. A baj az, hogy ma jött egy olyan e-mail, miszerint nincs idejük kijönni értem és felszedni. De sose volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy! Nem aggódok!

            A másik aprócska gond, hogy az olasz tudásom kimerül annyiban, hogy „Buongiorno” vagy éppen „la curva” (ami amúgy azt jelenti, hogy kanyar). Bár határozottam tudom elmondani, hogy „mi piace la birra”, vagyis ,,szeretem a sört.." (Ezúton is köszönöm Csilla a próbálkozásaidat, te mindent megtettél!). De úgy érzem még mindig vannak hiányosságaim… Értesüléseim szerint a kedves szicíliaiak keveset beszélnek angolul, már, ha beszélnek. Bár az egyetemen angolul fogok tanulni, ez nyugtat cseppet. Semmi sincs veszve, még van 33.. azaz 32 és fél órám! :D

Mára ennyit, a következő szösszenet már Itália földjéről.