Kecskék és napszámos maffiózók

Nerótól reggel könnyes búcsút vettünk, aki csak a mi tiszteletünkre újra lila susogós melegítőnadrágjában jelent meg. Ehhez az alkalom kedvéért magára kanyarintotta hozzá tartozó pulóverét is. Mikor hátra fordultam, hogy utoljára intsek neki egy ,,Arrivedercit”, 100% poliészter ünnepi ruhájában szikrázott a napfényben, mint gyémánt bőrű Edward Cullen.

Hát vissza Messinába! Utunk szinte zökkenőmentesen zajlott. Sok kedves emlékképet vihettem én és veterán Fuji kamerám haza. Hogy csak a legérdekesebbeket említsem:

Találkoztunk Bundesliga-frizurás kecskével… Napi okosság: tudtátok, hogy kecskeszőrből készülnek a legjobb minőségű sminkecsetek? Valamint nyestből és mókusból?  

Ebből mind ecset lesz!!!

Elhaladtunk egy felettébb huszonegyedik századi Jézus szobor mellett, ami egy kávézó kertjében volt igényesen elhelyezve:

Egyik kedvenc sofőrünk meghívott minket pisztáciás kávéra. Ismétlem, PISZTÁCIÁS kávéra!

Ennek a hölgynek a fotóját találtuk nagy mennyiségben az út mellett, aminek jelentős részét jogtalanul el is tulajdonítottuk.

De a kedvenceim mégis a románok voltak. Róluk sajnos nem mertem fotót készíteni a következők miatt:

Ártatlan tekintettel, arcunkon bizalmat keltő műmosollyal álltunk az út szélén. A kitartott hüvelykujjam már zsibbadni kezdett, mikor fékcsikorgással megállt mellettünk egy böhömnagy régi Mercedes. Két grizzly ült benne, akik idénymunkáról hazafelé, Romániába tartottak. Legalábbis ők ezt mondták.

Az egész stoppos kaland alatt nem volt bennem félelem, egészen addig a pillanatig, míg be nem ültünk a kocsiba. Az amúgy is nagy embereknek tervezett Mercedes belső terében a két medvének összeért a válla! Nem, nem csak súrolták egymást. Mértani pontossággal egybeolvadt a két ember és alig fértek el! Minden megvolt, az igazi maffiózó külsőhöz. Fekete bőrkabát az egyiken, kilós fux, mátrixos napszemüveg, sok mély mondanivalójú megfejthetetlen tetoválás. Ráadásul a másik bicepszén – többek között (többek között=csuklótól csuklóig érő tetoválás halmaz) – egy sárkány. Nem olyan Süsü fajta. Bárcsak az lett volna! Ez kérem szépen egy tüzet okádó 18 plusz karikás sárkány volt, ami az úr nyaka felé tartott tátott szájjal, hogy átharaphassa. Lehet csak a kínai csillagjegyét szimbolizálta, mindenesetre nem lett azon nyomban szimpatikus.

Ilyenkor mit mondasz? Biztos nem azt, hogy: Szevasztok román testvéreim, én meg magyar vagyok! Vagy: Ki akarok szállni! Nem, ez ugyancsak elég meggondolatlan lenne.

Minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy nagyon gyorsan váljak láthatatlanná. Három turista ült a hátsó ülésen, akiknek ereiben egyszerre fagyott meg a vér. Életem egyik legkínosabb öt perc néma csendje következett. Biztos voltam benne, ezek az urak nem szőlőszedési idénymunkára jöttek Szicíliába. A csönd akkor tört meg, mikor bekapcsolták a Jay-Z albumot.

És hova valósiak vagytok? – tették fel a rettegett kérdést.

Lengyelek vagyunk! – vágtam rá egyből. Abban az órában lengyel voltam és láthatatlan.

Egy óra mélyinterjú után már kevésbé remegve szálltam ki a kocsijukból.

További jó utat!

Tévedés ne essék, nekem nincsenek előítéleteim és nem vagyok rasszista. Nincsenek gondjaim kollektívan egyetlen nemzettel sem. Ettől függetlenül másoknak (főleg, ha a mások nyakát egy tetovált sárkány akarja átharapni) még lehetnek az enyémmel! Jobb az elővigyázatosság!

A következő két órát egy leágazásnál töltöttük, ami Messina felé vitt volna bennünket. A jó szándékú maffiózókból… akarom mondani, idénymunkásokból kifogytunk. Az alkonyat lassan ellehetetlenítette a biztonságos hazajutást. Úgy határoztunk, elmegyünk a legközelebbi városig, ahol felszállunk az első Messinába tartó vonatra.

A legközelebbi város a bájos Cefalú volt (ejtsd: csefalu, ami nevétől függetlenül nem egy csehek lakta apró település), ahol legutoljára még az anyukámmal jártam, mikor meglátogatott a szigetemen. Ez egy másik gyöngyszeme Szicíliának. Ahogy visszagondolok, túl sok is ezen a földdarabon a gyöngyszem. Több nyakláncra való.

A változatosság kedvéért egy újabb üveg borral a kezünkben levonultunk a vonatunk indulásáig a tengerpartra, hogy megbeszéljük, mi lesz a következő és egyben utolsó kalandunk a szigeten. Hiszen már csak egy hetem maradt a hazaindulásig. Haza Magyarországra! Ez akkor a cefalúi parton üldögélve távolinak és elképzelhetetlennek tűnt.