Lengyel, magyar két jó barát, együtt mássza meg az Etnát

… hétfőn tehát hazatértem eső áztatva, Jehováktól megrontva az egyetemről, bevetettem magam a szobámba, és máig nem is jöttem ki onnan. Csak végszükség esetén dugtam ki az orromat, ha nem találtam megoldást az éppen felmerülő problémára ezen a varázslatos 16 m²-en. Ezek a problémák három kategória köré csoportosultak: éhség, egyetemi órák és fürdőszobai teendők. A konyhában soha nem töltöttem 15 percnél többet, hogy még véletlenül se fussak össze kíváncsi lakótársaimmal, az egyetemre fülhallgatóval a fülemben mentem, nehogy valaki leszólítson (ettől függetlenül naponta minimum egy ember kért tőlem útbaigazítást, merre is van az arra), a fürdőszoba hála az égnek csak egy köpésre van. Szükségem volt erre a magányos pár napra. Az utóbbi hat hetet szinte végigutaztam, új arcokat ismertem meg, csodás helyeket láttam és kellett elraktároznom az agyamban. Az idejét sem tudom, mikor töltöttem egymagamban egy teljes napot. Szürke és monoton akartam lenni egy rövid időre.

            Monogám kapcsolatom új szárnyakra kapott a könyveimmel. Leginkább olvasgattam vagy tanultam. Valahogy a szegedi tanáraim nem tudják beérni azzal, hogy a kötelességtudó magyar lány minden nap bejár az egyetemre, birtokba veszi a szigetet, rendesen fogyasztja a tésztát és élvezi a Dolce Vitát! Nem, ennél nekik több kell! Elvárásaik vannak felém…

            Négy nap telt el teljes elszigeteltségben. Péntek délután már az őrület határán álltam és az az ötletem támadt, hogy megkérdezem Flavot, nem akar-e velem kávézni a konyhában. A lakás két legtávolabbi csücskében lakunk és 20 lépés választ el minket egymástól. Elszántan indultam el. Csak úgy peregtek a másodpercek… Tíz lépés után elkezdtem gondolkodni… Biztos akarom én ezt? A helyzet az, hogy nagyon kedvelem ezt a csupaszív őrült fiút, de mindig van egy de. Jelen esetben három: 1. Nem beszélünk közös nyelvet; 2. Ha elkezdünk beszélgetni, az lassan átfordul a részéről egy hosszú monológba; 3. Képtelenség elhallgattatni.  Neki nem tehetsz fel kérdéseket! Mert kimerítően fog rájuk válaszolni. Vegyünk egy példát: ,,Flavo, milyen az idő odakint?” Könnyen lehet, hogy három perc múlva a zsidó Holokausztnál lyukadtok ki és fogalmad sincs róla, hogyan ugrottunk vissza az időben közel 70 évet, mert csak arra figyeltél, hogy elég érdeklődő arccal bólogass. A gondolatmenetem végére az olasz szobája előtt toporogtam, eldöntöttem, hogy ennyire azért nem vagyok magam alatt, majd sarkon fordultam és visszaszaladtam a szobámba.

            Az életmentő meghívás, ami újra visszarántott az életbe, természetesen Dariáéktól érkezett. Lengyel megmentőm szülei itt vendégeskedtek a városban és autót bérelve járták a szigetet a héten. Kedvenc lengyel lányom tudta, mennyire szeretnék felmenni az Etnára és közelebbről tanulmányozni a krátereit, így magukkal hívott, hiszen volt még egy szabad hely a kocsiban. Hálám üldözni fogja Dariát, Macieket és a lengyel szülőket minden felmenőjükkel és az egész nemzetséggel együtt ezért az ajánlatért. Magyar lengyel két jó barát, együtt mássza meg az Etnát.

            Csodálom kedvenc lengyel páromnak a lelki erejét. Miért is? A héten épp hazafelé ballagtam valamelyik érdekfeszítő jogi előadásomról, mikor megcsörrent a telefonom. Lengyel Lány volt az, és én rögtön elkezdtem szabadkozni a telefonba, amiért eltűntem, mint szürke szamár a ködben. Egyszer csak félbe szakított és bejelentette, hogy kirabolták őket. Az egész lakásukat felforgatták és minden értékes mozdíthatót magukkal vittek, beleértve laptopot, bankkártyát és útlevelet. Ráadásnak még egy pulóvert is. Biztos lehűlt a levegő odakint, mire végeztek. Üdvözöljük Olaszországban, üdvözöljük a valóságban-gondoltam magamban. Annyi rosszat hall az ember erről a féltekéről Európának. Mennyiszer figyelmeztetnek az útikönyvek és az ismeretterjesztő műsorok: ,,Vigyázz a zsebtolvajokkal! Olaszországban több mint 250 ezer autót lopnak el évente”. Míg Svédországban az ajtót sem kell bezárnod, itt feltörik a zárat és kirabolnak, míg te békésen kirándulsz a szüleiddel. Valószínű több nappal előre kifigyelték a napi időbeosztásod, jártak a hálószobádban, egyenként átnézték a fiókjaidat, összefogdosták és földre dobálták a fehérneműidet, nem-e tartod ott a pénzed, kirámolták a hűtőd és leszaggatták a függönyeidet. A te függönyöd, a te hűtőd, a te bugyid! Aztán persze mehetsz a rendőrségre, ahol elküldenek, mert éppen hosszú a sor és nincs rád idő aznap. Mikor pedig elkezdek szörnyülködni és kiborulni én is a történtek miatt, Daria csak annyit mond: ,,Ne aggódj Anna, nem olyan szörnyű a helyzet! Ezek mind pótolható dolgok…”

            És éppen ezért szeretem én annyira ezt a Lengyel Lányt.

Délelőtt érkeztem a már helyre rázott lakásba, ahol négy lelkes utazó fogadott. Vittem magammal szeretetcsomagot, tele édességgel a tiszteletükre. Ma az Etna hivatalosan csakis ránk várt. Azért bennünk volt egy kicsi félsz. A tények: ez Európa legnagyobb még ma is aktív tűzhányója. Az utóbbi 400 évben (mióta számon tartják) több mint 60-szor tört ki. Reméltük, hogy nem ma akar hatvanegyedszerre is kitörni. Másfél órával és jelentősen fejlődött lengyel nyelvtudással később már a csúcs felé vezető szerpentineken hajtottunk. A gyomrommal volt egy kisebb vitám. Nem igazán tolerálta az útviszonyokat, aztán hála az égnek odaértünk és falfehér arccal kiszállhattam a kocsiból. Aztán visszaszálltam. 12 fok volt odakint és még kellett egy pár perc, hogy testileg-lelkileg felkészüljek erre a küldetésre. Hiszen egy órája még hét fokkal több volt Messinában!  A bőrkabátom segített megszokni a körülményeket, és elindulni felfedezni ezt a holdbéli tájat. Pontosan 1986 méteren voltunk fenn a felhők között. Ezzel nem túlzok, a felhő csak jöttek és mentek mellettünk, akár a helyi járatos buszok. Néha érkezett egy nagyobb, sűrű felleg, és egyszerre megcsapott valami hűvös, nyirkos érzés. Mint egy kísértettörténetben, vagy mikor Harry Potter dementorokkal találkozott a Roxfort Expressen. Csak nekem ettől még inkább megjött a kedvem az élethez és eszem ágában sem volt patrónust megidézni.

            A kráterekkel övezett vörös és fekete homokos tájon sétálgattunk. Ezek tudományos szóval élve parazitakráterek, vagyis hamukúpok. Egy-egy korábbi kitörés során keletkeztek. A program a következő volt: kráterre fel, kráterről le. Jött egy felhő, minden elsötétült, majd elvonult és újra kisütött a nap. Teljesen megértem az ókori görögöket, akik úgy tartották, a vulkán gyomrában Hephaisztosz kovácsolja az istenek fegyvereit és jól nevelt küklopszok segítenek neki a gyártásban.

            Már 10 perce közel 80 fokos meredek lejtőn másztunk felfelé a Montagnola kráterre. A lejtő lábánál elhelyezett tábla szerint 20 perc a csúcs. Már akkor tudtam, hogy az arcomba hazudnak. Annyi biztos, hogy nem Szikszai Anna hegymászó képességeihez van mérve ez az idő. Igazam is lett. Lógó nyelvvel, kipirult arccal, de élve megúsztam.

Leültünk hát a világ tetején és úgy éreztük, most ez bizony mind a miénk. Ami meglepett, hogy útközben több katicabogárral találkoztunk. Nem vagyok szakértője az állat biológiájának, de annyira emlékszem középiskolából, hogy nem követ eszik, itt viszont csak az van. Fogalmam sincs, hogyan tud életben maradni közel 2000 méteren a vulkáni tufák földjén. Már lefelé tartottunk a Montagnoláról, mikor újra egy sűrű felleg vett minket körbe. Három méterig sem láttam az orromtól, majd lassan tisztulni kezdett a kép, mikor megpillantottunk a felhőben egy kör alakú szivárványt, a közepében, pedig a saját árnyékunkat. Nem, nem az égen, a felhőben. Ez egy ritka jelenség, és utánanézve a neve Glória. Legtöbbször akkor jelenik meg, mikor repülővel haladunk a felhőkben és a nap a hátunk mögött süt. De nekünk ma még repülő sem kellett hozzá.

Röviden összegezve a mai napot: Az Etna ma sem tört ki. A kezem vörösre fagyott, a szám tátva maradt a gyönyörűségtől. Hazafelé pedig pár lengyel nyelvtörővel lettem gazdagabb. A véleményem erről a nyelvről csupán annyi, hogy ez a nép a századok során megunta használni a magánhangzókat, így ha véletlenszerűen annyit találsz mondani, hogy grzywka (ejtsd, már ha ki bírod ejteni: gzsvka), az is jelent valamit. Mégpedig azt, hogy frufru. 

Üdvözlet az otthoniaknak! Üzenem a Szikszai családnak, főleg kedves nagybátyámnak, hogy ma rengeteg fajta mézet kóstoltatott velünk egy kedves bácsi az út melletti bódéjában, de ezek még mindig nem érnek fel a családi márkával!

 Egy kis reklám: 

http://szikszaimez.aweben.hu/

Etna

Etna

három turista árnyéka

kráter+lengyelek

katicabogár

szürke szamár a ködben