A gladiátor

Egy kis Mannarino:

Fura dolog ez a hazamenetel. Itt van az embernek pár hónapja, hogy megszokjon, kialakítsa a saját kis ritmusát, névről ismerje a szomszédot és megtanulja, hogy mondják a boltban, hogy ,,legyen szíves adjon egy nylon szatyrot”. Mielőtt felszálltam arra az economy osztályra közel három hónappal ezelőtt kétségeim voltak: ,,Akarom én ezt? Jó helyre megyek?”.
Persze ezek hamar eloszlottak, miután először megpillantottam az Etnát (aki a héten meg akarja keseríteni az életem, de erről majd később), vagy mikor az első palack borunkat fogyasztottuk a Piazza Duomon. Most meg itt vagyok, pénteken este 8-kor már az olivás kekszemet fogom rágcsálni az Alitalia 321-es járatán (mert az olaszoknál csak keksz dukál, bezzeg a Turkish Airlines három fogásos vacsorával vár, mellé pedig még egy sört is odacsapnak). De a lényeg, hogy mire az ember megszokja a körülményeket, beilleszkedik és a ,,barátai” már nem csak idézőjeles barátok, akkor kell hazamenni. Természetesen haza akarok menni, és talán egy kicsit lenyugodni és letelepedni. Hiszen iszonyatosan hiányzik a bolondos családom, a világ legjobb barátai, az az ordenáré adventi koszorú a tiszakécskei körforgalom tetején, na meg persze a tejföl. Ha felállítanék egy hierarchikus sorrendet a tejföl igen előkelő helyet foglalna el. A família nélkül el sem tudnám képzelni a karácsonyt, a januárom pedig tele lesz Szegeden érdekfeszítő vizsgákkal. Bárcsak már holnap elkezdhetném... Februárban még visszanézek pár hétre. Főleg a vizsgák miatt, és hogy végre elismerhesse mindenki, a sziget visszavonhatatlanul és kétségtelenül csak az enyém.

Egy kicsit úgy érzem, hogy valami lezárul azzal, hogy most hazamegyek. Elköltözöm a Nino Bixio utcai fészekből, már megvan az új lak is, egy magyar lánnyal fogok éldegélni. De a lakásunk már kong az ürességtől. A kis francia és ,,Nem tudom hol van Magyarország” már hazamentek karácsonyozni, Flavot pedig onnan tudom, mikor van itthon, ha harapni lehet a marihuána szagot a levegőben. Néha kedvesen meggyújt egy füstölőt, hogy javítsa a légköri viszonyokat, amitől csak még jobban elkezdek émelyegni. Még Albert az egerünk is eltávozott az élők sorából. Nagyon megszerette a vacsorára kikészített méreg-csemegét és mind meg is ette. A holttestét még nem találtuk meg. Flavo azt mondta, hogy biztos elment máshova meghalni, de én nem hiszek neki.

            A héten tanultam, mint a güzü. Most persze volt erasmusos olvasóim nagyot néznek, hogy miért is tanul egy majdnem erasmusos (vagyis campusos) kis diák a vizsgákra, de azt kell, hogy mondjam ez véresen komoly volt. Az óra címe Európai összehasonlító- és alkotmányjog. Olyannyira volt izgalmas, mint nokedlit szaggatni. A megértést még az is nehezítette, hogy Prof. Saitta nem beszélt angolul. Vagyis nagyon igyekezett izzadtságcseppjeivel küzdve elmagyarázni mégis hogyan működik a Lordok Háza, miközben három mondatonként megállt, hogy lecsekkoljon valamit a Google fordítóban. A vizsga hétfőn reggel 9-re volt meghirdetve, ahol lengyel és szlovák társaimmal együtt kicsípve pontosan meg is jelentünk és vártunk mindaddig, míg az Etna közbe nem szólt. Pontosabban a segédtanár jelent meg, hogy közölje, az Etna közbeszólt. Előző nap ugyanis Saitta Milánóban járt, ahonnan repülővel Cataniába igyekezett, mikor az Etna gondolt egyet és köpött egy nagyot, mire hip-hop lezárták a Cataniai repteret. A Palermói reptér üzemelt csak, így kedvenc professzorunkra egy 4 órás buszút várt, így minket visszarendeltek délután egy órára. Nem tudom, hogy mi bántott jobban… Az, hogy a rakoncátlan tűzhányó több órával meghosszabbította a stresszes napom, vagy, hogy határozatlan időre lezárták a repteret, amit én pénteken akartam igénybe venni. Nem jutottam konklúzióra, helyette inkább bevágtam egy nutellás croassaint és sokkal jobban lettem. Mondanom sem kell, hogy egy órakor, mikor visszalátogattunk, jött az újabb hír, hogy a vizsga fél 4-kor lesz megtartva. Akkor szerettem volna faragni egy hatalmas dugót és betömni az Etna száját, hogy ,,most már aztán elég legyen kislányom”! Tehát olasz tempóban fél órás késéssel nekikezdtek a véres vallatásomnak, ami egy egész bizottság előtt történt, akik sajnos tudtak angolul… tekintet nélkül arra, hogy egy olyan professzor tartott nekünk előadást, aki pedig nem… Ráadásul az olasz vizsgák nyilvánosak, így kb. 100 falfehér olasz kisdiákkal ültem egy teremben. Büszkén kijelenthetem, hogy 15 perc után felszabadultan álltam fel, akárcsak egy gladiátor! Mit nekem 5-ös?? Én 25-öt kaptam! (Olaszországban habzsolják a pontokat, itt 30 a maximum). Miss Russell Crowe így elindulhatott megérdemelt karácsonyi bevásárlására. Ünneplésként csirkepörköltet készítettem a kedvenc lengyeleimnek. El is felejtettem már milyen a jó kis pörkölt íze… Meg azt is, hogy nem tanácsos három csirkecombot egy ültő helyedben megenni.

Kérek mindenkit, hogy mondjon el egy Miatyánkot a magyar lány biztonságos hazatéréséért :)