Albert, az illegális bevándorló

 Szombaton reggel  (ami inkább dél felé volt) ,,Sigourney Weaveresen” ébredtem, mintha csak egy kis alien akart volna kitörni a gyomromból, a fejem zúgott a szervezetem pedig kávéért kiáltott, így erőt vettem magamon és kicsoszogtam a konyhába táplálékért. Ez azért történhetett, mivel előző este nem a Kossuth rádió slágermúzeumát hallgattam, hanem a vodkát választottam és Chaka Khant.
A konyha felé észleltem, hogy nem bírok a bal lábamra ráállni, bár az emlékkép nincs meg, hogy pontosan mikor is bicsaklott ki a bokám. Kint üldögéltem egy darabig, kezdtem végre regenerálódni, mikor a szemem sarkából arra lettem figyelmes, hogy valami, vagy esetleg valaki elviharzott mellettem a padlón. Annyit tudtam a teremtményről, hogy kicsi volt és fekete. A másodpercek töredéke alatt átvettem mi is lehetett az élőlény: csótánynak túl nagy volt, skorpiónak meg túl gyors, ezért csakis egér lehetett, miközben csak reménykedni tudtam, hogy nem egy kis növésű patkány. Ahogy konklúzióra jutottam futásnak eredtem és a szobámig meg sem álltam. Magamra csuktam az ajtót és reménykedtem, hogy a mediterrán egerek nem tudják berágni magukat a fán.
Hála az égnek Ingrid hamar megérkezett, akinek elmondtam, hogy nagy a baj. Együtt bementünk Flavo szobájába, ahová legutóbb bekanyarodott a szentem, és elkezdtük kedvesen szólongatni. Azt gondoltuk majd előjön, és akkor megkérjük, hogy költözzön el. A módszer nem jött össze. Idővel Flavo is megérkezett. Ő meg nekem jött, hogy ez igazából azért történt, mert én nem engedtem, hogy macskát hozzon a házba. Valóban próbálkozott ezzel a cica üggyel még pár hónapja, de azt kellett mondjam neki, hogy allergiás vagyok a macskákra. Az én esetemben nem külső, hanem mentális tüneteket produkálok… Bocsánat cicapártiak, de! aki ismer tudja, hogy nem szimpatizálok a macskákkal. Ha még őszintébben akarok fogalmazni, akkor gyűlölöm a macskákat. A picike gyermeteg sípoló daraboktól kezdve a lógó hasú Garfieldekig. Számomra ezeket a haszontalan élőlényeket azért teremtette a Jó Isten, hogy rám hullajtsák a szőrüket és szétszedjék a kedvenc kötött pulcsim. Senki ne ítéljen el, nem vagyok szívtelen dög, a kutyákat imádom, és a virágokkal sincs bajom. Rögtön elmagyarázom. Egy gyermekkori sérelem miatt kezdődött az egész Szellivel, a sziámi cicával, aki barátja Gombóc, a palotapincsi kutya elvesztése után nem tudta feldolgozni a történteket és skizofréniával küzdött. Ez abban nyilvánult meg, hogy többször rátámadt a csöpp kis Annára az éjszaka közepén és véresre karmolta a lábát. Nem, Szelli nem játszott, Szelli komolyan gondolta! Talán jobban rühellem őket, mint a galambokat, pedig ez nagy szó!

Így mikor Flavo feltette pár hónapja a kérdést, hogy: Macska vagy egér? Akkor én magamban az egeret választottam. De most biztosítottam róla, hogy jöhet a dög, miután én hazamentem karácsonyra, ugyanis nem a Nino Bixio utcai kis albérletbe fogok visszajönni februárban.

            Ez a kis lakhelyváltozás nem publikus, mindenki által megtekinthető blog oldalakra készült, amíg létezik google fordító és facebook, de virágnyelven eldalolva az elbűvölő tulajdonos csoroszlya túl sokat akar magának a pénztárcámból, ami sajnos nem olyan feneketlen, mint ahova Gandalf zuhant le. Így úgy döntöttem egy fillérrel sem szeretném tovább támogatni úri életét és önszántamból elhagyom a házat. A következő lakhelyemről majd később… Mikor már én is tudni fogom, hol is lesz pontosan…

            Ma este csendesen tömtük a fejünkbe sütőben felmelegített mirelit pizzánkat (ami még mindig felért egy közép kategóriás magyar pizzával) lengyelékkel és a kis franciával mikor Daria elkezdett sikítani. S ettől kezdve az események csak pörögtek, a helyzet csak fokozódott és nem értettem semmit. Etna, láva, földrengés? Ja, nem, egér! Soha nem kerültem még ilyen pánikhelyzetbe, de automatikusan felálltam a székre. Daria is így tett. Majd ebben a pozícióban maradtunk a következő fél órában. Macsek (vagyis lengyel „Cica” fiú, bár tényleg Macseknek kell ejteni) mintha mi sem lenne természetesebb perceken belül elkezdett csapdát gyártani az illegális bevándorló ellen.

Egér csapda hozzávalók:

·        egy közepesen nagy műanyag doboz

·        2 hurkapálca

·        1 borosdugó

·        popcorn

·        cérna

·        egy kis darab sajt

A csapda elkészültével lekapcsoltuk a villanyt, becsuktuk a konyha ajtaját és visszavonultunk a szobámba. Hogy elüssük az időt az egér befogásáig, bekapcsoltuk az Igazából szerelmet, hogy fokozzuk ünnepi hangulatunkat (majd karácsony után azt is megírom összesen hányszor néztem meg). Daria és én természetesen visítoztunk a gyönyörűségtől, na meg néha Colin Firth angolságától is, Macsek meg néha ásított egyet egy-egy jelenet között. Na, végül, miután mindenki boldog volt, és happy end és konfetti meg rózsaszín gumicukor, kimentünk a konyhába, hogy mi is azok legyünk. Ott találtuk a csapdát felállítva. A sajt persze sehol…

Nekünk van a legintelligensebb egerünk a világon! Megérdemeli, hogy nevet adjak neki, így Elneveztem Albertnek, Einstein után.

Az utóbbi időben nem igazán utazgattunk, csak múlt héten másztunk meg egy hegyet, de erről majd legközelebb írok. Hogy őszinte legyek Albert volt a legizgalmasabb történés a napokban. Most a legjobb barátaim a könyveim, az európai alkotmányjog, meg jelenleg a latin-amerikai magyar emigráció. Jól elvagyunk itthon reggeltől estig…

a széken, épen

a folyamat

a bűntény után, a sajt sehol