A neveletlen nőszemély

Kicsit eltűntem… Mentségemre szóljon, hogy temérdek mennyiségű beadandót kell összehoznom irreálisan rövid idő alatt, hiszen nem is én lennék, ha nem mindent az utolsó 24 órában szeretnék elkészíteni. Az időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy nem írtam. Kb. egy hete szakad az eső, így a legtöbb időt a szobám négy fala között, az egyetemen, illetve kedves barátaim lakában töltöttem. Lassan kezdem úgy érezni magam, mint Noé. Talán itt az ideje professzionális bárkaépítésbe kezdenem és gyűjtögetni az állatokat. Skorpió és egér kipipálva, az van itthon is (Bár nagyon remélem, hogy csak volt…).
Ráadásul az Etna sem tétlenkedik az utóbbi időben, így valami lávaálló bárkát kéne kifejleszteni. Az a pofátlan nőszemély (határozott meggyőződésem a vulkán nemiségét tekintve, hogy egy hölgyről beszélhetünk) pár napja egészen Messináig elköpött. Éppen a két jó diktátor legényről, a kedves Francoról és a még elbűvölőbb Mussoliniről írtam egy beadandót, és fagyoskodtam itthon, mikor megcsörrent a telefonom. Daria volt az:

,,Anna, Anna!! Menj ki az erkélyre!”

Így kimentem, de nem tudtam mit kéne látnom.

,,Nem látod?? Hamu hullik az égből! A szememet csípi a levegő és valami fekete trutyi jön belőle…”

Lábujjhegyre ereszkedtem, hátha látok valamit a távolban, mondjuk hömpölygő lávafolyamot felém közeledni, de be kell valljam, az égvilágon semmi furcsát nem láttam. Persze másnap az utcára kimerészkedve az tele volt fekete hamuval. A helyieknek ez persze mindennapos dolog, nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget neki. Ezért én sem teszem, egészen addig, míg fess olasz katonatisztek nem kopogtatnak az ajtómon és akarnak kitelepíteni. Csak december 20-án ne kezdjen el megint bulizni a hölgyemény, mert szeretném otthon tölteni a karácsonyt és nem esne jól, ha lezárnák a Cataniai repteret (Most kérem, mindenki mondjon el egy gyors imát békés hazatérésemért!).

Egy pár kép az Etna nagy partyjáról:

http://www.meteoweb.eu/2013/11/etna-leruzione-continua-fortissima-si-vede-anche-da-malta-spettacolari-foto-e-immagini-live/243439/

            Na mi is történt mostanában… A Nino Bixio utcai lakásban héten beindítottuk a fűtést, a bejárati ajtóra karácsonyi koszorú került, nálam pedig Michael Buble karácsonyi albuma szól jelenleg is. Be kell valljam, hogy imádom az ünnepeket és imádom az olaszokat, hogy ők is imádják. Szeretek listákat készíteni előre kinek mit veszek, fát díszíteni, tojáslikőrt inni anyával és huszonhatodszorra megnézni az Igazából szerelmet. Ez a város pedig rendesen segít megalapozni a hangulatom. Pár héttel ezelőtt pillantottam meg az első karácsonyi boltot. Egyszer csak ott termett a semmiből a San Martino sugárúton. Egyik pillanatban még a pálmafákat nézegettem, amik középen elválasztják a sugárutat, és ahogy jobbra fordítottam a fejem ott volt, egy fenyőfára mászó szerencsétlen Mikulással a kirakatban. Aztán az utóbbi napokban elkezdtek szaporodni ezek a kis boltocskák, akárcsak a nyulak. Odabent mindent megtalálsz… amire egyáltalán nincsen szükséged. Karácsonyfa díszek tömkelege, csicsás égősorok, szaloncukrok minden ízben, csíkos zoknik, bamba mikulások. Összegezve, kilóra vehetsz ünnepi hangulatot. IMÁDOM!!!

            Már mindkét mamának leadtam az ünnepi menüt. Mennyei pacal lesz (lehet ez fura egyeseknek, de nekünk pacal dukál az ünnepi asztalon), a világ legfinomabb töltött káposztája, na meg bejgli dögivel. És most korgott egyet a gyomrom úgy istenesen.

Ha nem lenne elég világos, alig várom az ünnepeket!!

            Na jó… Áttérve a fontosabb eseményekre… Mi is történt mostanában… A héten masszív kultúrát szívtam a tüdőmbe, ugyanis színházban voltam. Egyik este kedves Ingrid elhívott, hogy csatlakozzak hozzá, meg pár spanyolhoz és nézzünk el a közeli ,,ifjúsági házba”, amit ezentúl csak lebujnak nevezek. Ez az alternatív porfészek nem olyan messze található az otthonunktól. Már a bejáratnál kaptam egy jó nagy pofont a megcsapó marihuána szagtól. A szürreális világban odabent szinte kivétel nélkül mindenki füvezett a pénztárost is beleértve. A Lebuj egyszerre funkcionált, mint kocsma, fitness terem és színház. Az egyik teremben jóga órát tartottak, a másik sarokban sört vedeltek a srácok, többen pedig a kutyájukat is elhozták. Ráadásul még ingyen kaja is volt, egy terülj-terülj asztalka a kultúrára éhezőknek, ha támogattuk egy kis adománnyal a társulatot. Úgy ültünk be az előadásra, hogy halvány fogalmunk sem volt mit is fogunk látni. Harminc perc után Ingrid odasúgta:,,Ez valami Moliére…”

            Mindannak ellenére, hogy pár tőmondaton kívül lényegében semmit nem értettem a darabból, nagyon élveztem. Szerencsére az olasz sihederek kétszer annyit gesztikulálnak, mint a magyar színészek.

Már hazafelé ballagtunk, mikor az egyik spanyol lány, Georgina elkezdett tanulmányozni egy az út szélén heverő raklapot:,,Ezt most hazaviszem.”-mondta. Akkor még nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, aztán elmagyarázta, hogy az egyik barátjának lesz, aki raklapokból csinál kanapét. Így hárman elvittük a raklapot a villamosmegállóig, aztán Georgina felszállt vele a járműre.

A másik fontos esemény a héten: Említettem már, hogy Flavo pankrátor harcos? Legtöbbször vérfarkast alakít. Olyankor szőrös anyagokat húz a karjára, van neki kutya farka és vörös kontaktlencséje is. Most csak kommentátorként működött közre. Az új szerephez új ing dukált, aminek kiválasztásában én is közreműködtem. Tehát a vérfarkas és a stylist elmentek együtt shoppingolni. A vásárlás nekem mindig kikapcsolódás, még, ha nem is az én ruhásszekrényem gyarapszik. Ráadásul rendesen el is lehet benne fáradni, tehát állíthatjuk, hogy ez egyben zsírégető tevékenység. Én legalábbis szeretném ezt hinni.

Flavo mindenképpen valami hivalkodó színű inget akart, hiszen a Messinai Televízió sugározni fogja a meccset. A sztori mind a 10 üzletben ugyanaz volt: ,,Kérem, lila színű inget keresek... A televízióba lesz… Öhm..öhm… Szerepelni fogok a televízióban!” Persze azt nem tette hozzá, hogy egy pankrációban. Két órával és 20 különböző árnyalatú lila inggel később megtaláltuk az igazit. Ami nem is olyan fényes, nem is olyan sötét és tökéletesen illik Flavo narancssárga mellényéhez. Ő legalábbis így gondolta. Én csak mosolyogtam és megengedtem neki, hogy a tévébe felvegye ezt a kombinációt. De csakis a tévébe!

A meccsre kis nemzetközi társaságommal mentünk és együtt próbáltuk visszatartott lélegzettel nem végigröhögni az egészet. Mert ugye létezik a pankráció Amerikában, és egy másik pankráció Messinában, ami igyekszik utánozni az elsőt. Néha még a szereplők is nevettek. Először két nő tépte egymást, vagyis úgy csináltak, mintha marcangolnák egymást. Az egyik valami rózsaszín ruhás iskolás lányt alakított, a másik meg bőrszerkós dominát. Később jött valami viking nagy kalapáccsal, meg volt ott fecske nadrágos pocakos szerencsétlen. Aztán még több szerencsétlen. Hála a jó Istennek gyorsan vége lett. Még egyszer fogok elmenni, mikor a vérfarkasunk fellép, és azt hiszem egy életre végeztem a pankrációval…

A harmadik fontos esemény pár hete egy facebook üzenettel kezdődött:

,,Anna, van egy remek ajánlatom számodra! Találkozzunk Rómában januárban! Aztán gyere velünk Marseillebe, onnan Portoba és ruccanjunk ki még egy kicsit Párizsba. Utána néztem neked jegyet vissza Sziciliára. Ma valami nagy akció van a Ryanairnél..”

Kimondhatatlan nevű őrült lengyel barátom volt, akit nevezzünk csak Bélának, így mindenkinek könnyebb lesz. Május óta nem láttam kedves Bélát minden őrültségével együtt, és bevallom, nagyon hiányzott már. Ha személyleírást kéne adnom, egy bozontos hajú, kockás inges fiút kell elképzelni gitárral a kezében. Ha nem gitározik, akkor beszél vagy mozog, de lehetetlen egy helyben ülve, csendben rátalálni. Igen, egy cseppet hiperaktív.

A ,,velünk” őt és egy másik lengyel barátunkat jelentette. Még az isztambuli félévem alatt ismerkedtem meg velük. Én mindenhol megtalálom a lengyeleket a különleges radarommal. Többek között együtt stoppoltunk fel Antalyából Isztambulig. Imádtam velük utazni, így persze elgondolkodtam az ajánlaton. Azon, hogy mennyire felelősségteljes döntés itt hagyni csapot-papot és felfedezni Európa nagyvárosait a vizsgaidőszak közepén… Összegezve, abszolút ez a legfelelőtlenebb döntés, amit csak hozhatok. Ráadásul még aznap kellett döntenem, mert az akció csak akkora volt érvényes.

,, Na? Na? 12 nap, 126 euró csak ma az összes jegyért! Mondj már valamit, a hülyének is megéri!!”-sürgetett a Béla.

,,Adj már egy kis időt, gondolkoznom kell. A vizsgák, meg az időpont, meg csak 10 kg-ot vihetek… Mit fogok felvenni?…”

„Ne gondolkozz már, az mindent csak elront! Kell ennél több? Róma-Marseille-Porto-Párizs! Pakolhatsz a bőröndömbe, Párizsban csak 2 euró egy jó borért és tudom, hogy imádod a camambert!”

Akkor pedig elképzeltem, hogy a Szajna parton ülünk, kibontjuk a 2 eurós borunkat és két pofára tömjük a camambert. Nem gondolkoztam tovább. A következő egy órában a telefonom sírva pittyegett 10 percenkét, ahogy egymás után foglaltam le a repjegyeket…

Január 20-án találkozunk Rómában!    Juhhúúúúú :D :D