Római vakáció - Búcsú Rómától

Az olasz telefonom sipítozó csörgő hangjára ébredtem. Ez csakis Daria lehet, de nem éreztem még elég energiát a beszédhez. Nem aludhattam többet három-négy óránál. Fizikai erőkifejtéssel kényszerítettem a csipától összeragadt szememet, hogy nyíljon ki. A szomszéd szobából hallottam Pityut, ahogy triceratopsz hangokat kiadva horkol. A lelkemet odaadtam volna az ördögnek egy üveg vízért és egy kis száraz kenyérért hagymával, csak ne kelljen felkelnem és magamnak reggelit csinálni. De Rómában vagyunk az istenit! Nincs helye itt a lazsálásnak. A telefonom megint megcsörrent, az óra pedig kereken 10-et mutatott. Összeszedtem az éjszaka elmulatott angoltudásom maradványait és felvettem a telefont. A hangjából ítélve Daria sem érezhette magát sokkal jobban. A terv már hónapokkal ezelőtt az volt, hogy míg én Magyarországról közelítem meg Rómát, ők Messinából érkeznek és együtt töltünk egy kis időt. Makogtam valamit neki magyar-angol nyelven szuahéli akcentussal, de megértette a drága! Ezért is szeretem ezt a lányt olyan nagyon! 2 óra múlva a Colosseumnál!

            Béla barátunk megint kiöltözött, magára kanyarintva a hét, különböző színű kockás ingéből az egyiket (lehet, hogy nekem a szókincsem gyér, de neki meg a ruhatára, ugye Nelli ;)?), megvillantotta 100 dolláros Brad Pitt mosolyát és a következő 20 órában be sem állt a szája. Ez az ember néha olyan, mintha folyamatosan infúzióban kapná a koffeint vagy épp a magzatvíz helyett  9 hónapig Red Bullban úszkált volna. Pityu ezzel szemben nem aprózta el, immáron a harmadik napon, ahogy eddig minden reggel, gyorsan felkapta az  ,,add as a friend” feliratú pólóját, ezzel is mutatva mennyire nyitott az új kapcsolatokra és Bélához hasonlóan elkezdte ontani a szót. Míg Béci a sajátos Góbi sivatagnál is szárazabb humorával szórakoztatott bal oldalról, addig a másik térfélen vicces történelmi tényeket tudhattam meg az ókori Rómáról és a császárok magánéletéről. Nem mondhatom azt, hogy könnyű feladat volt két, sörszagot párologtató lengyel jetivel elérni a Colosseumig, mellesleg én sem voltam egy matyóhímzés. A fáradtságom akkor szállt el, mikor megpillantottam a színház bejáratától 20 méterre a vigyorgó Dariát, a cingár Macieket és korábbi hű magyar utazótársamat Gergőt (ha elfelejtettem volna említeni, ő is csatlakozott hozzánk kis hazánkból). Néha az ember eltervezi a nagy belépőt és néha csak megesik. Az én esetemben a lábaim futásra váltottak és a másodperc töredéke sem kellett ahhoz, hogy leküzdjem azt a 20 métert és Daria nyakába ugorjak. Hiányzott a barátnőm az udvari kíséretével együtt! Levágtunk egy örömtáncot, amit leginkább egy csoport Gumimacihoz tudnék hasonlítani egy jól palackozott, testes és minőségi gumibogyószörp elfogyasztása után. Irány a Colosseum!!!

            Meglepetésemre a hatalmas, szabályos kör alakú színház belsejében egy félmeztelen Russel Crowe-val sem sodort össze a véletlen. Enrique Iglesias sem dobott le Pepsit a küzdőtéren danolászó fém-szügyhámot viselő, még szavatosságát el nem vesztett Britney Spearsnek. Kicsit csalódott voltam. Nem egészen Enrique vagy Crowe hiánya miatt. Egyrészt lenyűgözött ez a monumentális építmény, amit egy kis fantáziával megtölthet az ember az ókori Róma viháncoló közönségével, ahogy éppen azért őrjöngnek, hogy az az átkozott oroszlán ugyan harapja már le végre a szenvedő gladiátor másik karját is. Másrészt nagyon sok része le volt zárva a Colosseumnak. Körbesétálhatsz, itt-ott találsz egy kiállítóteret, ahol érdekesebbnél érdekesebb cserepeket dugtak a vitrinekbe, de semmi több ennél. Nem mehettünk le a színház belsejébe megcsodálni, hol és miként éltek a harcra kényszerített rabszolgák, vagy éppen semmilyen információ nem volt kitáblázva mi és hogyan zajlott 2000 évvel ezelőtt. Mi magyarok milyen gonddal és figyelemmel őrizzük az aprócska Aquincumunkat, míg itt az volt az érzésem, mintha hagynák lassan elpusztulni ezt az ókori monumentumot.

            Colosseum után irány a Forum Romanum. A Forum Romanum 15:30-kor bezárt. Szuper! Milyen jó, hogy ezek az olaszok toleránsak a külföldi turisták igényeire és lehetőséget adnak 10-15:30-ig megtekinteni az ókori világ egyik legnagyobb főterét. Köszi Róma! Tényleg köszi!

            Oké, tehát gyorsan, sorjában: Trevi-kút, Pantheon, Trevi-kút, Spanyol lépcső (ami fejtörést okozott. Most akkor spanyolok csinálták, spanyol kövekből épült, vagy egyszerűen csak sok spanyol ment fel-le rajta? Nem! Itt található a spanyol nagykövetség!), Trevi-kút, Piazza Navona, Trevi-kút, sok egyéb tér és szökőkút, aminek a nevére sajnos már nem emlékszem, és végül a Trevi-kút ötödszörre. Bár, ha rajtam múlt volna hatodszorra is szívesen megnéztem volna egy Anita Ekberges pancsolással egybekötve. Pityu aznap ráadásnak még két Free Walking Tour expedíción vett részt. Ő jobban szereti az esernyőket nálam. Követni és tartani egyaránt, mivel a hétköznapokban Krakkóban  ontja a szót idegenvezetőkén. Bár lehet, hogy ő esernyő helyett egy üveg vodkát tart a kezében.

            A gépünk hajnalban indult európai körutazásunk következő állomására, a franciaországi Marseillebe. Könnyes búcsút vettem messinai lengyel pajtásaimtól és beérve a vodkán és nyers vadhúson élő Bélával és Pityuval már este kivonultunk a Ciampino reptérre. Közös erővel annektáltunk egy kisebb területet a terminál padlóján, leterítettük hálózsákjainkat territóriumunk hideg kőburkolatára és körbebástyáztuk magunkat a csomagjainkkal. A terminál egzotikus keleti kényelmét nem csak mi élveztük, rajtunk kívül nem kevesebb, mint 30 hajnali utazó foglalt helyet. Az állandó motyogás és a mellettem helyet foglaló üdítő autómata zúgásának elfojtása végett a fülembe passzintottam életmentő fülhallgatómat és Béla telefonjáról szóló jazz és electro swing dallamokra álomba ringattam magam.

Róma Ciampino

            Pár óra múlva ébredtem fel, a nyakam teljesen beállt, fáztam és körbenézve egy teljesen üres terminál csodálkozott vissza rám. Ébresztő Jetik!! Irány a Ryanair marseille-i vaskacsája!!!