Bor, pasta, szieszta

Csupa nem túl érdekes dolog történt az elmúlt két napban, mivel mindez a kicsi szigetemen esett meg, így megosztom veletek is.

Tegnapi események: röpke 10 órás alvás után még mindig kimerülten ébredtem, de jó benyomást akartam tenni az olasz szállásadómra, Carlora. Így már 9-kor felkeltem, rendbe raktam az arcom és kimentem reggeli üdvözletemet átadni. A kanapén találtam rá, félig lecsúszva arról. Horkolni nem horkolt, de még az igazak álmát aludta. És ekkor miért is kezdtem el szeretni az olaszokat?

Mert nem szeretnek korán kelni!!! Az viszont kicsit frusztrál, hogy elég lassan intézik a dolgokat. Carlo három napja ugyanabban a pólóban van, nekem pedig még mindig nincs lakásom. Remélem, holnap lecseréli a szettet, nekem pedig szerez egy hangulatos kis szállást, közel a Piazza Cairolihoz, magyar nevén ’Minden Csak Egy Köpésre Van Térhez’. Pár óra múlva felkerekedtünk, hogy bevisz kocsival az egyetemre, mert ideje volt elkezdeni a papírmunkát, beköszönni, hogy megjöttem és megkapni a kedvezményekre feljogosító kártyáimat. Csatlakozott hozzánk egy lengyel páros is, Daria és Maciek (ejtsd Macsek, hívd Cica). Ők is Carlonál húzzák meg magukat, amíg nincs állandó szállásuk. Már megint nem sikerült csalódnom. A lengyelek a legjobb arcok a világon! Útközben ment az olasz muzsika, amit Alessandro Mannarino szolgáltatott. (Kaptok is egy linket tőle). 

Aztán egy váratlan pillanatban, mikor épp egy hegy gyomrába vájt alagúton mentünk keresztül, Carlo elengedte a kormányt, teljes nyugodtsággal benyúlt a kesztyűtartóba és elővett egy síp szerű hangszert (aminek sajnos elfelejtettem a nevét) és elkezdett rajta játszani. Az egy perces bemutató után folytattuk biztonságos utunkat. Az egyetemen, persze nem tartózkodott bent a koordinátorom, és valószínű még pár kört le kell futnom, mire meglelem a rejtekhelyét, de egyszer meglesz! Legalább kaptam egy ESN-es kártyát, amivel ingyen belépőm van az erasmusos bulikba és ingyen közlekedek a városban. Nem rossz így első benyomásra. Ennyi elég is volt aznapra a bürokráciából, ráadásul hajtott a vágy egy kis olasz kaja után. Az olasz konyha ismerete nálam kimerül a pizzában és a pastában. Bár ezeket előszeretettel fogyasztom, és ahogy magamat ismerem elég egy hét, hogy tíznél több olasz fogást felsoroljak, amit persze ki is próbáltam. Szerintem először kaját rendelni tanulok meg olaszul, ez tűnik a leghasznosabbnak.

Felkerekedve újdonsült lengyel pajtásaimmal egy kedves kis olasz étterembe vetettük be magunkat és megrendeltem az első és biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó Spaghetti Alla Vongole. Ha engem kérdeztek, a tészta önmagában Isten mennybéli ajándéka az embereknek. A tengeri kaja pedig egy vízi manna, amivel mi magyarok csak a Tesco mirelit árui között találkozunk. Na ha ezt a kettőt ötvözzük, akkor megszületik a Spagetthi AllaVongole. Nem találok szinonimát, inkább mutatok képet.

A hasam tehát tele, mi jöhet még? Természetesen egy kis szicíliai bor a Piazza del Duomon. De nem ám valami puccos étteremben! Azért bennem van a magyar virtus, a lengyelekről ne is beszéljünk, tehát útközben felszedtük egy kisboltban a szicíliai nedűt, ahol azért megkövetelik a minimum 2 eurós árat egy palackért, de biztos lehetsz benne, hogy az életében nem látott tablettát.

            A piazzán bort kortyolgatva a 20°C-os enyhén szeles időben éreztem először azt, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnék most. A lengyelek őrültek és imádni valóak. Dariának köszönhetők az oldalon lévő apró kis praktikák, amiket hozzáadtam, mert nagy felfedező és ’Legend’ fokozatú blogger a csaj! Dziękuję Daria! Emellett ’tető fétise’ van. Nem túlzok, imádja a tetőket! Akármerre jár a világban lefényképezi a várost felülről. Egy nem aprócska albuma van csak ilyen tető-panorámákról. Amilyen furán hangzik elsőre, annyira lenyűgöző a valóságban.
            Este későn jutottunk haza Carlo-lakba, de azért még jutott arra idő, hogy megigyuk a pálinka-pertut. Így ma már tegeződhettünk egymással. A mai napról csak annyit, hogy esett. Egész álló nap. Ami kis csalódást okozott, hiszen az ÉN szigetemen nem eshet csak úgy, október első napján. Hallatlan. Azért túléltük a napot egy nagy adag házi készítésű carbonarával.
Miért szeretem Olaszországot 2. pont? Mert itt van BACON!!
Kedves török barátaim, egyetek malacot!

 Most nyugovóra térek. Jó éjt Magyarország!

Spaghetti Alla Siciliana

Piazza del Duomo és háttérben egy hajó teteje

Piazza del Duomo