Nonna

Lassan úgy érzem ez lesz a naplóm, hogy később újra olvasva emlékezhessek minden apró részletre. Többek között arra, hogy már megint nincsen víz az albérletben. Nemhogy meleg víz, semmi. Rég fohászkodtam már ennyire egy jó kis hideg zuhanyért. A víz, mint jelenség délután 5 óra környékén megszűnik létezni. Bár nem csak mi szenvedünk a víz hiányától,  közel Messina 50%-a hasonlóan éli mindennapjait. Vészhelyzet esetére van egy 10 literes nagy bödönünk, amit Flavio minden nap megtölt, nekem pedig van egy délután 16:30-as ’ideje zuhanyozni’ riasztás a telefonomon.

Ma a lakótársaimmal hivatalosak voltunk vacsorára, egy újabb focacca estre, Flavo ’Mámmájához’. Egyedül közelítettem meg a Salandra utcát, amiről csak annyit tudtam, hogy a tűzoltóság utcája. Természetesen elfelejtettem előre megnézni Google térképen, de bízva (nem létező) olasz tudásomban, nem kezdtem el pánikolni miatta. Egy idősebb kutyáját sétáltató úriembertől érdeklődtem, hogy ,,Dove via Salandra?”, aki temperamentumos karlendítések közepette elmagyarázta merre kell folytatnom utam. Az irányt megértettem, bár nem sokkal többet. Pár száz métert haladva újra feltettem ezt a kérdést egy másik járókelőnek, aki éppen arra mutatott vissza, ahonnan indultam. Így megint irányt váltottam és a kiindulópontra értem, ahol kutyás barátom már várt és sűrű bocsánatkérések közepette elkísért a via Salandráig. Útközben megbeszéltük a legfontosabbakat, vagyis: a nevem Anna, magyar vagyok és szeretek táncolni.

Flavoék már focaccától illatozó konyhával vártak, ahol megismertem a ’Mámmát’ (akit én csak Nonnának, vagyis nagymamának hívok ezentúl), Flavo testvérét és ’soha be nem áll a csöpp kis szám’ gyerekeit. Már rég találkoztam ennyire melegszívű családdal. A legnagyobb hatással Nonna volt rám. Ha megfilmesítenék a Hamupipőkét, ő játszaná a Tündérkeresztanya szerepét, csak a hintó tök helyett focacciaból lenne. Ez az asszony lenyűgöző volt és az asztal túloldaláról árasztotta az erőt és a biztonságot. Ráadásul beszélt angolul is.

Mi lehetett volna a legodaillőbb téma? Hát persze, hogy a kaja! Valahogy mindig a főzéshez kanyarodtunk vissza, miközben lehetetlen volt abbahagyni ezt az isteni eledelt, amiről még nem írtak könyvet, nem foglalták dalba, és nem emeltek róla szobrot, pedig mindhármat megérdemelné. Személy szerint nekem a hagymás baconos volt a kedvencem. Lehet azért, mert titkos vágyaim között szerepel, hogy megfürödjek egy kád baconben. Ezek az emberek olyan élvezettel és odaadással beszélnek az ételeikről, mintha a saját gyerekeik lennének és imádom őket érte. Élveznek enni és élveznek élni is.

Már említettem, hogy közel volt a tűzoltóság. Nonna pedig, akárhányszor meghallotta a tűzoltóautó szirénáját összetette mindkét kezét és hevesen elkezdett imádkozni. Flavo elmondta később, hogy ő nem az igazi édesanyja, csak gyerekkorában fogadta örökbe, mikor meghaltak a szülei. Mielőtt elmentem odajött hozzám és azt mondta, ezentúl nyugodtan menjek hozzá bármikor. Ha éhes vagyok, vagy, ha valami gondom lenne, ő lesz az én itteni nagymamám.

Hiányoztok magyarországi Nonnák :)

házi focaccia